10.Fejezet~Apa? Te szövetkeztél vele?? O.O

Sziasztok! Huha már a 10.Fejezetnél tartok,nagyon boldog vagyok,hogy szeretitek a blogom..:)

Általában,mindig boldogan írok,nektek ez nem is fog megváltozni:)

Légyszíves ne haragudjatok,hogyha nem írok annyira helyesen,de este is van és igen bekell valamit vallanom,nem vagyok valami jó helyesírásból de attól még remélem tetszik a történet,mert a fantáziám a helyén van:..♥

A barátnőm még életben van....és lehet talán...talán épp a szerelme mentette meg?....♥

:Léna szemszöge:

-Mikor mehetek haza? És mi van az iskolával? Taylorral,mivan? Volt itt már orvos? Ha ma itt kell éjszáznom,az biztos hogy nem élem túl...... hallod? Justin?  annyi kérdés kavargott,magamban hogy csak úgy jöttek a  kérdések,szegénykém azt sem tudta mire válaszoljon...

-Csss! Az iskolával,mi van? Hát... le égett a konyha,és hát a többit nem tudom....

hirtelen Taylor,és anya állított be a kórházi ajtómon...

-Kislányom jól,vagy? anya észre sem vette,hogy Justin épp mellettem fekszik,és az Ő öleléséből rángatott ki..

-Igen,megvagyok.....azt sem tudom,mi történt...velem csak azt tudom,hogy fáj a lábam,és a fejem is..

-Igen,mert leestél a lépcsőről.... szólt közbe Justin.

-Taylor,te veled mi van?

-Mi lenne,élek....:)

"Én és Justin a legjobb barátokká váltunk,elválaszthatatlanok voltunk,vele mindent megtudtam beszélni,mind addig amíg be nem vallottam,az igazságot..... én-é-n SZERETLEK "  olyan szépen csengett,ez a szó de ami utána,jött..... egy világ omlott,szét  mikor megláttam ki is ő valójában, igaz van egy-két mondás : Légy erős,vagy épp a "Minden renben lesz".... az életemből már nincsen ki út....elárultam,de nem,kellett volna.... "

-Mi? Léna.... nem nem lehet,én nem szeretlek.....

-Bocsánat,nem akartam....jó hadjuk..- és elszaladtam,nem tudtam merre megyek csak vitt a lábam...féltem haza menni,épp a szobámban ültünk,és én barom én mindig 'szerelembe esek'......

Ott sétálgattam,a parkban nem tudtam,most mi tévő legyek,féltem szinte rettegtem haza menni,nem akarom,hogy tönkre menjen a barátságunk.....nem bírom 

Magamban írtam egy kisebb,verset/dalszövege

Elsőnek gyúlölet volt,azután... elölröl kezdem

Volt,két fiatal két legjobb barát

egy lány és egy fiú...

a lány szerelembe esik,de a fiú vissza utasítja,a lány

elszökik,fél haza menni,hosszú bonyolult életük van..... 

-Hé,te Léna Park? 

-Hé.... képzeld ... megfordultam,egy nagyon ismerős hang volt...

-Szia!

Szemeim  O.O ilyenek voltak,ki állt elöttem? 

-Mi van már megsem ismered az apádat? 

Gyorsan,elkezdtem futni.....de megfogták a karom...hirtelen Justin állt elöttem...

-Te? Ugye nem te neki....arcomat eltelítette a sós folyadék,apám és Justin már csak homályos foltoknak látszódtak,könnyeim miatt.....

-Ugye,nem gondoltad hogy szeretlek,már elegem volt,hogy én voltam a "best friends"ed.... mondta nyávogós hangon...

-Szóval,csak megjátszodtad magad...akkor miért mentettél akkor meg? még mindig a karomat fogta,tiszta erejéből,erre a kérdésemre már választ nem kaptam.......
-Gyere már,te nyomorék......ordított apám... Justin csak húzott erővel...
-Gyűllölek...mindent csak megjátszottál,menj a picsába engedj el...ficánkoltam de hiába......rohadj meg,te buzi...
-Buzi? az egyik vállára vett fel,és úgy vitt el egy kocsiig,majd egy sötét helyen ébredtem,...
-Hol vagyok? Istenem segíts,...miért gyötörsz engem,mondtam ki gondolataimat hangosan... de nem vagyok,én olyan hülye,elővettem egy tollat a farmeromból,és elkezdtem magam karcolni,erősen és hátha elvisznek egy kórházba ez miatt,és akkor megszökök...apám hogyhogy itt van,neki....nem itt kéne lenni...
-Mitcsinálsz? Jött oda aggódalommal teljesen Justin,és ki vette a kezemből az "eszközt"
-Pont,az add vissza,gyűlöllek,rohadj meg ott ahol vagy....és én még hittem neked.
-Nem...kérlek hallgass végig.....



írta:~klauu KOMIKAT:))