14.Fejezet~Hu csak egy álom volt...

Sziasztok! Újra itt egy kis kihagyással..sajnálom de kárptótlásul itt is a rész: ♥

-Léna kelj már fel! Nem hallod... nem hagyhatsz itt!
-Mi van fenn vagyok... Taylor? Mi ez csak egy álom volt?
-Oh végre! ölelt meg szorosan..
-Mi végre?
-Azt hittem meghaltál tudod te mennyi ideig voltál kómába?
-Ő... 8 órát?
-Nem.. 1.évet!
-Hogy mi? És hogy kerültem ide vagy mi? Anya hol van? Taylor:..?
-Elmondok mindent..nyugi anyukád.. -sírva fakadt-
-Mi van anyával? Mondjad már... szinte már üvöltöttem...
-Őőő..ő elhagyott...téged.. örökre.
-Hogy mi?
-Anyukád teljesen magába roskadott...és hát bevett 1 doboz gyógyszert...és most még gépek tartják őt életbe..de ha leállítják a gépeket... neharagudj nem tudom elmondani...
-Nem,ez NEM lehet igaz... mond,hogy csak viccelsz kérlek Taylor...nem jó vicc ez .. nevettem erőltetetten..-
-Nem viccelek...kérlek hidd el..
-Miért nem haltam meg... miért rángattál...miért nem haltam meg.....?
-Ne is mondj ilyeneket...
-És hogyan kerültem,én ide?
-Hát az mond neked valamit,hogy Francia óra... esés... és feketeség?
-Igen.. a tanár leküldött az igazgatóiba... a rohadt nagyképű gyökér miatt..és a haverjai miatt... ha ők nincsenek anya rendben lenne....
-De Léna tudod ki mentett meg?
-Nem...
-Az a rohadt nagyképű gyökér...
-Leszarom.
-De Léna:.
-Hagy!... elegem van mindenből...... engem mindig csak bánat ér... nem akarom ezt tovább csinálni...kérlek ölj meg!
-Hogy mi:? Léna ezt azonnal üsd ki a fejedből....ez egy nagyon rossz gondolat... hallod föld hívja Lénát...ÁLLJ LE! Ű
-Menny innen!
-Jó...de majd vissza jövök..
*Taylor szemszöge*
Na most igazán,kell Lénára vigyáznom hiszen most megy át élete legnehezebb korszakán....
*Léna szemszöge*
Akkor ez az egész,csak egy álom volt... hogy ÉN meg Ő... ez nem lehet -sírásba törtem ki-
-NEM LEHET! -üvöltöttem- mire egy nővér rohant be,egy kis tablettával...
-Ezt vegye be! -utasított- kiütöttem kezéből,és kiugrottam az erkélyről ami szerencsére nem volt magas...én NEM akarok úgy járni mint édesanyám....futottam ahogy csak a lábam engedte....de mivel már régen nem volt így megmozgatva csontjaim,nem bírtam össze estem....az erdő közepén... remélem megtalál egy farkas és élve elpusztítja unalmas testem...-újból sírtam,de most még jobban fájt mint az előtt-
-Ott van! -hallottam hátam mögül,egy hangot,hátra fordultam és 4 ember futott hozzám-
azonnal felálltam,és futottam... nem tudtam merre csak futottam....nem akarok ott lenni...nem akarok gyógyszereket szedni,nem akarok SEMMIT! minek éljek ha már nincsen nekem senkim? MINEK?
-A sziklás fele,megy..! -újra hallottam azt a kemény férfi hangot,mint előbb..-
Itt az idő,és UGROK! leugrottam ahogy becsapódtam a vízbe,mintha a bőröm elhagyta volna,testem.... mikor már nem éreztem semmit,mintha valami vagy valaki megragadott volna...
-Ébredj LÉNA!
-Hagy! Meghalni...-szemem még mindig nem nyitottam ki...-
-Léna nem hallasz! kérlek..
mikor kinyitottam azzal,a gyökérrel voltam,szemben...
-Te? te miattad van minden...miért mentesz meg? Hogy még jobban fájjon...itt nekem a földön... miattad van MINDEN! Ha ti akkor,nem rólam beszéltek,nem küldenek ki.... nem estem volna le,és nem lettem volna 1 évig kómában,és édesanyám nem szenvedett volna,és nem szedett volna,be annyi pirulát,és mi van apáddal,gondolom ő is elhagyta anyámat...vagy ez is csak egy álom volt.... -a sok stressz miatt,nem bírtam magamon uralkodni,és elájultam-

Kommentet...
írta: ~rózsa